Cuki kiscicák

Decemberben az akkor egy éves kisfiunk nagyon megfázott, és el kellett vinni orvoshoz. Hárman mentünk a férjemmel és a babával. A gyerekorvosi rendelő várójában lógtak a falon cuki kiscicás képek, és a férjem azt találta mondani, hogy elkéri őket, hogy beszkennelhesse, mert ezek neki kellenek... Én meg majdnem dobtam egy hátast, azon túl, hogy egyáltalán nem biztos, hogy csak úgy odaadták volna őket, bakker, csípőből kirázom a cuki kiscicákat. Így születtek meg ezek a képek, némi ceruzavázlat után Adobe Illustrator programban.

Cat

Legjobb barátnőmet, Catet alias Ivankát rajzoltam le ebben a kis szösszenetben, amint a régi nappalinkban sztondul. Wacom tábla, Adobe Illustrator és Photoshop az eszközök.

Álmatlanság

Ha már a szürreálnál és az önarcképeknél tartottam, úgy alakult, hogy nagyon nem sikerül elaludnom ma este, így be tudtam fejezni ezt a kis vázlatot. Ceruzarajz némi Photoshoppal kiegészítve. Azt hiszem, egy kicsit depressziós vagyok.

Újrahasznosított önarckép

A szürrealizmus és az abszurd különösen közel áll hozzám, és mivel olykor a saját világomat érzem annak, ezért a szürreális önarckép igazán az én műfajom tud lenni. Ezeket a képeket még 1013-ban készítettem, ceruzarajzok némi Photoshop utómunkával. Mondanivalót nem kell bennük keresni, hacsak nem a hülye hangulataimat. :)

Szellemes

Ez a rajz elsősorban a férjemnek készült, akinek kis, giccses erdei házikó-fétise van. Meg persze magamnak, mert nagyon szeretem a kísértettörténeteket. Tűfilc + Photoshop.

Ennek a bejegyzésnek címet is adok

Az úgy volt, hogy - mikor is? - 2014 nyarán vettem magamnak egy Monster High babát, és elkezdtem hozzá ruhákat varrni. Mára szekérderéknyi babám van, még több babaruhám, és egy pazar blogom a témában a wordpressen, ahol kis számú, de annál kedvesebb társaság gyűlt össze. Nem szeretném elveszíteni őket, sem ezt a remek hobbit, de az a szörnyű igazság, hogy nálam egy adott téma körülbelül másfél-két évig fut, aztán elveszítem az érdeklődésemet, végleg vagy átmenetileg. Az utóbbi időben sajnos a játékbabák is kezdenek erre a sorsra jutni, remélem, csak egy időre. Van azonban egy másik hobbi, ami sokkal régebb óta, egészen kisgyerekkorom óta velem van, és a többivel ellentétben mindig visszatér előbb vagy utóbb, ez pedig a rajzolás. Igaz, a műhelyemből gyerekszoba lett, a rajzasztalomból meg pelenkázóasztal, de ez nem tántoríthat el: a mai szent napon befejeztem egy rajzot. Na jó, nem életem főműve, de mégiscsak három hosszú év kihagyás után az első, amelyeket remélhetőleg több is követ majd. Ennek örömére, ha már a babás hobbival így belekóstoltam a blogolásba, gondoltam, a rajzaimnak is indítok egyet, és egyben kipróbálok egy új blogszolgáltatót is - nem mintha a wordpressel bármi problémám lenne, de a bloggert már rég ki szerettem volna próbálni. Akkor jöjjön a kép, és remélhetőleg hamarosan a következők (meg a régiekből is szemezek majd). Adobe Illustrator és Photoshop programokban készült, Wacom digitalizáló táblával.

Ez itt egy tesztbejegyzés.